Reflex

Nem a Forma1-ről akarok írni, bár szeretem nézni, ha úgy jut rá idő (mostanában egyre kevésbé, a tavalyi szezont nem is láttam szerintem egyáltalán vagy csak 1-2 futamot).
De mondom, nem F1-es post lesz.
Érdemes megnézni (előre szólok, hogy mire figyeljünk, így elég lesz egyszer is:)), hogy amikor leszakad Sébastien Buemi mindkét első kereke a hétvégi kínai GP szabadedzésén, reflexből hogyan kormányoz.



Reflexből kormányozza azt az autót, aminek nincs kereke (egy sem), amit kormányozhatna.
Ha nem F1-ről szeretnék írni, akkor vajon miről?
A post címéről, a reflexről.

Egyrészt mennyire jól látható, hogy a sok éves reflexek a rengeteg gyakorlást követően milyen briliánsan működnek.
Ez akár forgalmi szituációban jöhet jól, de bármilyen más rutin működése adott esetben életmentő lehet.

Viszont sokszor úrrá kell lenni a beidegződéseken, mert az okozhat bajt. Buemi esetében elég jól működő passzív biztonsági védőrendszer volt körülötte, így maximum lélekben kellett hirtelen felkészülnie a becsapódásra, ha egyáltalán átfuthatott ez az agyán a rövid idő alatt.
Előfordulhat, hogy olyan helyzet kerekedik a forgalomban, amikor nem fékezni kell reflex-szerűen, hanem legyőzve a reflexeket, éppen gyorsítani, mert csak úgy lehet elkerülni az ütközést.
Ha lassítunk, fékezünk, akkor pont eltaláljuk a buszt vagy bármit, vagy éppen az talál el bennünket.
De ez csak a forgalom.

Az élet számos területén lehet olyan helyzet, amikor felül kell kerekedni a reflexeken.
Amik sokszor életet menthetnek ugyan, de előfordulhat, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha adott helyzetben nem próbálunk meg hasztalan kormányozni egy kerék nélküli autót, mint Buemi, hanem villámgyorsan egy másik lehetőség mellett döntünk.

Recept nincs rá, hogy mikor kell a reflexeinkre hagyatkozni és mikor kell elnyomni a feltoluló betanult folyamatokat. De érdemes elgondolkodni ezeken, tanulva Buemi esetéből, hogy ne utólag kelljen végignéznünk az életünk bizonyos szakaszait, amikor úgy tekertük hasztalan a kormányt, mint Sébastien most hétvégén...