220 felett

Ezt muszáj megosztanom, pedig én is érintett vagyok, de legalább önmagunkon tudjunk mosolyogni:)


"Kívánságműsor: Kérném a Neoton Famíliától a 220 felett című számot, és küldeném minden svájci frank hitelesnek!"

Csak emlékeztetőül a refrén első része:"Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.":)

Régen volt, hogy is volt?

Gondolkodtam, hogy hova írjam ezt a bejegyzést.
Mert egyrészt számítógépekről szól, ami nem biztos hogy sokakat érdekel, másrészt annyira régi szoftverről, hogy a pctámogatás blogomba nem igazán illik. Ide is inkább csak azért mert maga az érzés volt fura, amikor szembe kerül az ember egy 15 éves technológiával.
Nem tudom, hogy ki használt Windows 3.1-es operációs rendszert, de én azzal találkoztam először anno, mikor elkezdtem dolgozni az egyetemen.
Majd csak utána jött a Windows 95/NT/98/Millennium/2000/XP/Vista, és tavaly óta a Windows 7.
Már ez a felsorolás is rádöbbent, hogy nagyon régen volt, amikor naponta használták a kutatók, illetve a klinikai orvosok a Windows 3.1-et.
Akkor persze napi rutin volt, de azután szépen lassan kikopott, jó ideje pedig hírét se nagyon lehet hallani, maximum régi mérő műszerek, analizátorok kiszolgálójaként. De pont ezért itt-ott még használják. És amit használnak az az entrópiának engedelmeskedve el is romlik idővel.
Így is lett, és újra kellett telepíteni az operációs rendszert.
Először a DOS-t, majd a Windows-t., flopilemezekről.
Mivel a gép annyira régi, hogy CD-ROM sem volt benne.
3 DOS lemez, 10 Windows. De legalább meg voltak az eredeti telepítők, ami nagy szó.
Csak reménykedtem, hogy nem a hetedik lemez lesz majd hibás:)
De nem, minden rendben volt.
Sikerült leporolni a 15 éves emlékeket, így még a mérőműszer szoftvereit is fel lehetett telepíteni.
Gyorsan le is fényképeztem, mert ilyet még/már én se sűrűn látok:)

Fura volt egyesével floppy-t dugdosni, ma, amikor a legtöbb szoftver DVD-ről, vagy éppen az internetről letöltve települ, amikor a gépekben nem, hogy floppy meghajtó nincs, hanem újabban már pl. a netbook-okból a DVD egységet is kihagyják.
A jövő pedig úgy tűnik, hogy az okostelefonoké, illetve a táblagépeké lesz, amivel igazából nem is lehet, de nem is kell foglalkozni az átlagos felhasználóknak.
Olyan lesz (illetve már az), mint a TV. Bekapcsoljuk és megy, de hogy mitől azt nem tudjuk:)
De nem is kell.
(Mint Csodabogár a Kelly hőseiben: "Én csak vezetem a tankot, de hogy mitől megy, azt nem tudom.":))

IDE

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar parkja. Most semmi sem emlékeztet a téli parkra, de még a kora tavaszira sem.
Nem tudom mi ez az IDE, de jópofa.
Látszik, hogy direkt van így, de azt nem tudtam kideríteni, hogy milyen apropóból került a szökőkútba a fél-felirat.
Ami egyébként csak akkor látszik, ha esővíz kerül bele, mert eddig vizet tölteni nem láttam senkit az évek alatt.
Pont ilyen esetekre van nálam a telefon:)

Megújult (játszó)terek - Pécs, EKF 2010.

Többször említettem már, hogy kézzelfogható változást hozott a terek, játszóterek felújítása.
Amit mi közvetlenül érzékelünk, az a Szilárd Leó park átalakítása.

Korábban a parkban egy kissé lepusztult játszótér volt, de esténként ott is inkább hajléktalanok aludtak, ahogy a park többi részén is. A kutyások találtak még helyet, nekik inkább negatív változást hozott a tér megújulása, mert azóta nem látni túl sok kutyasétáltatót (illetve az ezzel együtt járó ürítő kutyák látványát). Valószínű, azok közül, akik most élvezik a parkot, többen adnak hangot a nemtetszésüknek, ha olyan kutyást látnak, aki nem szedi össze a piszkot a kutyája után. (Tévedés ne essék, nem a kutyások ellen szólok. Sok kutyás nagyon helyesen és dicséretes módon ma már összeszedi a kutyája után az ürüléket. Őket valószínű eddig sem és ezután sem szólja meg senki.)
A hajléktalanok is eltűntek a parkból.

Pál Utcai Fiúk - Legelő

Zene, zene, zene - avagy jó bornak is kell cégér

Most jobbára az figyeljen, aki a "modernebb" zenét szereti, mert a YouTube-ról lesz szó, annak kapcsán is egy 18 éves magyar srác fejlesztéséről, illetve az MR2-Petőfi Rádióról.

Szokták mondani, hogy jó bornak is kell cégér.
Jó ideje hallgatom az MR2-Petőfit, abban is az Akusztik című műsort, ami az angol unplugged megfelelője.
Három év magyar előadóinak hanganyagával indítottak, de természetesen folyamatosan bővül a repertoár.
A bejegyzés apropója egyébként az önálló Akusztik-lejátszó.
A linkre kattintva már töltődik is. Jó szórakozást:)

Uránváros régen és most

Oly sok itt élőhöz hasonlóan nem vagyunk született Pécsiek, tehát nem lehetünk tükék sem:)
A gyerekeink már pécsiek.
Ezt furcsa is volt egy időben megértenünk, hogy nekik Pécs az itthon, és amikor mi "haza mentünk" ők "csak" a "mamáékhoz", függetlenül attól, mennyit vannak ott egy évben és, hogy mennyire szeretnek ott lenni (nagyon).
Anno Orosházáról jöttünk el.
Hogy miért ide, arról majd máskor, mert az túlnőné ennek a bejegyzésnek a kereteit.
Mióta Pécsett lakunk, azóta gyakorlatilag Uránváros a szűkebb-tágabb lakóhelyünk.
Immáron 16 éve.

Ötlet

Kétségtelen, hogy az EKF keretében megújuló közterek látványos, érzékelhető változást hoztak, de erről később még szeretnék írni.
Viszont hosszú hetek óta próbálok megemlékezni egy ragyogó, szinte alig valamibe kerülő, de annál látványosabb ötletről.
Szeretem fotózni a belvárost, a Mecseket, sőt, mintegy önálló témaként a TV-tornyot is.

Sült krumpli

Szeretjük.
Mi is Szandival, és a gyerekek is.
Valószínű sokan így vannak ezzel:)

Igyekszünk annyi mindent megtenni az egészségért, amit csak lehet.
Persze ez nem túl sok, hiszen az egészséges élelmiszerek beszerzéséhez vagy sok pénz kell vagy sok idő, és egyébként is a bennünket élelmiszerrel ellátó gazdaságot úgy hívják: élelmiszer ipar.
Már a nevében is benne van, ipari méretekben állítják elő az élelmiszert ebben pedig profit van és a profit elengedhetetlen velejárója a korrupció, a kapzsiság, amikor minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb haszonra törekszenek. Ezt pedig általában a silány minőséggel szokták elérni.
Ez persze nem mentesít senkit, hogy odafigyeljen saját magára.

Y

Egy barátom a tinédzser koromból, egy nagyon kedves és aranyos teremtés, Anett, Tapolcán lakott, míg a fővárosi agglomerációba nem költöztek a férjével.
Még az Ifjúsági Magazinból (IM) néztem ki a címét a "levelező partner keresés" vagy valami ilyesmi rovatból.
Ő maradt meg a sok-sok ismerős közül egyedül.
De vele túl léptünk a levelezős ismeretségen, igazi barátsággá mélyült a sok éves kapcsolat.
Egyszer elmentem hozzájuk pár napra, mert kedvesen meghívtak magukhoz.
Nagy szó volt ez akkor, még ma is az lenne szerintem egy tininek. Egyedül az Alföldről, vonattal budapesti átszállással, végig a Balaton partján, majd a végcél: Tapolca.
Emlékszem, RETTENTŐ meleg napok voltak éppen. És a tapolcai állomásról gyalog mentünk el hozzájuk, a város túlsó felében levő, híres Y-házakhoz, ahol laktak.
Anett azt mondta, hogy a legtöbben el szoktak tévedni az Y-ok között, mert annyira egyformák ott egymás mellett, talán csak a színük különbözött.