Egyedül

Folyamatosan emelkedik a válások száma Magyarországon (Európában még a mienknél is rosszabb a helyzet).
Ahogy az én környezetemben, úgy biztos bárkiében könnyedén akad rá példa (sajnos).
Egy forrás azt írja, hogy 25 év felettiek között Magyarországon 2 millió ember él egyedül.

1980-as évek: 1000 házasságkötésre 346 válás jut.
2000-es évek: 1000 házasságkötésre 562 válás jut.
2009: 1000 házasságkötésre több mint 630 válás jut.

• A két legfőbb válóok a hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.
• 2005-ben a statisztikai adatok szerint 333 ezer elvált férfi és 491 ezer elvált nő volt Magyarországon.
• Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. (Forrás: Válásinfo.hu)

A hetekben beszélgettem a munkahelyemen két özvegyasszonnyal, mindkettőnek tragikus hirtelenséggel távozott a férje, mindketten ötven felettiek.
Szóba került a válás valahogy. Külön-külön beszélgetés volt, de egymástól függetlenül azt mondták, hogy nem is tudják azok, akiknek van párjuk, hogy milyen értékkel rendelkeznek. Hogy mennyit jelent egy társ. Ők is csak utólag jöttek rá a valódi értékére, amikor már nem volt velük a párjuk.
Szívszorító volt hallgatni két olyan embert, akik nem azért vannak egyedül, mert így tartotta kedvük, pillanatnyi szeszélyük.
Ma is együtt lennének a férjükkel, ha tehetnék. De nem tehetik.

Legszívesebben felvettem volna, amit és ahogyan mondták.
Le lehetne játszani azoknak, akik nem értékelik a házastársukat, házasságukat, akik lerombolják a házukat ha beázik, ahelyett, hogy egy kicsit tataroznának rajta.
(Tudom, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más választás, mert családon belüli erőszak van, stb., de nyilván nem erről beszélünk most.)

Megszívlelendő a Példabeszédek 4:9,10 kijelentése:
"9. Jobb kettőnek, mint egynek, mert jó jutalmuk van fáradságos munkájukból. 10. Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát. De mi lesz az egyedülállóval, aki ha elesik, nincs mellette más, hogy felemelje?"

Milyen igaz.
Csak erre sokan utólag eszmélnek rá.