Minden lefolyó legyen átfolyó

Hangzik a reklám szlogen.
Vannak lefolyótisztítók, melyek segíthetnek valamit az eldugult lefolyó problémán, ha az szennyeződéstől van.
Legnagyobb sergítség persze a klasszikus pumpa.
Nem vagyok egy ezermester maximum Mekkmester szinten:)
De pénteken végre nekiduráltam magam, megunva az egyre gyakoribb pumpálgatást a mosdókagylónál.
Szétszedtem, kivakartam, összeraktam, győztem:)
Legyen ennyi elég, nem részletezem...:)
De az tuti, hogy nagyot téved, aki azt hiszi, hogy több éves használat után, keményvizes, vízköves környezetben bármit is segít a Tiret vagy Mr Muscle vagy bármi. Max az én muszklim:)
Meg az, hogy apró levegőket veszek közben, de azt is ritkán:)
A kép csak illusztráció, nem volt kedvem fotózni...:S
Szóval, ha akadozik a lefolyó, egy idő után érdemesebb szétkapni, sem mint a csodaszereket öntögetni.
Ja, most úgy húz, mint a tengeri örvény:)

Cifra egy dolog...:)

HoneyBeast - Portugál

Ének az esőben

Ha nem is ének, de futás.
Kiderült, hogy nem vagyok cukorból, mert semmi bajom nem lett tőle sem tegnap, sem pedig ma:)
Tegnap eső, ma már havas eső.
De nem vészes, sőt még érdekes is esőben futni.
Nem csak belülről vizesedik a polár magasnyakú, hanem kívülről is:)
Jó volt.

(Jaj, most sült ki a kenyér. Nagyon finom illata van:))

És ha már eső, akkor emlékezzünk meg a címbeli klasszikusról:

Áki blogol

Úgy is mondhatnám, hogy blogol a fél család:)
Áki is rákapott.
Nem újkeletű ez nála, régen is kiírta magából, ami foglalkoztatta.
Csak akkor újságot készített. (Erről ő maga is írt a blog nyitó posztjában.)
Saját kiadás, saját rajzok, saját sztorik, saját rejtvények (eladta a nagyszülőknek, akik legalább megérdemelten adhatták neki a zsebpénzt:)).
Havonta jelent meg.
Azután volt internetes próbálkozás is 10 évesen, bár az hamar hamvába holt, korán volt az még.
Most nekidurálta magát a blogolásnak, és meglehetősen választékosan ír, ezt el kell ismerni, még ha "csak" sportról, pontosabban fociról is van szó.
Remélem tartós marad a lendület és sokáig kitart.
Ez talán a továbbtanuláshoz sem jön rosszkor, mert lesz mit letenni az asztalra, még ha virtuálisan is (humán vonal, média szakiránnyal, ha jól bele gondolok tényleg jól jöhet neki ez a blogolás, ha kitart benne).
A blog egyébként a focin belül is az angol bajnokságot vesézi ki, különös tekintettel a nagy kedvenc Arsenal-ra, az Ágyúsokra:)
A blog címe és linkje: We love You Arsenal, we do
Csak a címe angol, tartalma - egyelőre - magyar.
Sok sikert és sok örömet Ákikám;)

2011. január 1-je: könyökök és csuklók

Szandi ma dolgozik.
Kollégái elmondása szerint hajnali három és reggel hat óra között volt nagy forgalom a klinikán.
A délelőtt viszonylag csendesen telt, de ahogy a korábbi évek tapasztalatai előre jelezték, délutánra múlik el a "szilveszteri érzéstelenítők" hatása, és jönnek rá a népek, hogy jól összetörték magukat a nagy mulatozásban.
Ilyenkor irány az ügyelet.
Tipikusan a legtöbb "jókedvű", már elnézést: seggre esik. Utcán a járdán (kicserélték az éjjel mozgójárdára...:)), lépcsőházban a lépcsőkön (azt meg mozgólépcsőre szerelte át valaki az éjjel, a fene vigye el...:)).
Fiatalok jobb reflexszel a csuklójukra esnek, az törik szilánkosra.
Idősebbek a könyökükre, hasonló eredménnyel.
Egyben mindkét csoport megegyezik: következetesen a csuklót és a könyököt törik.
Pedig Pécsen nincs is hó, nem csúszik semmi.
Jobbulást minden extrém sportosnak;)

2010. december 31. (Orosháza-Pécs)

Szandinak sajnos dolgoznia kell ma, ezért is jöttünk haza tegnap.

Orosházán 15-20cm hó volt, -8, -15 fokos fagyokkal.
Ahogy jöttünk nyugat felé, valóban úgy volt, ahogyan az időkép.hu mutatta, Baján már csak 1cm hó volt, a Duna túlpartján pedig már semmi, csak zúzmara a fákon és a füvön.
Baján az egyik benzinkutas srác meg is kérdezte, hogy honnan jövünk, mert látja az autó tetején a vastag havat, ami úgy rá volt fagyva, hogy sem a menteszél nem vitte le, sem pedig az nem segített, hogy alulról az utastér melegítette. Mondtam, hogy az Alföldről jövünk.
Itt Pécsett sincs semmi hó, maximum a Mecseken, de oda most nem látunk el, mert köd van.

Szóval mi még megúsztuk anélkül, hogy ittas sofőr jött volna szembe, bár tulkok így is akadtak szép számmal.
Fél ötkor itthon voltunk, de menet közben Mélykútig hosszanti jégbordák voltak az úton, előzni csak nagy merészséggel és körültekintéssel lehetett.
Mert ami máskor egy laza gyorsulás, abból könnyen árok vagy még rosszabb is lehetett volna, hiszen akár az előzés elején vagy a visszatéréskor dobja meg az autót a félrehordott hó és jégsáv, csúnya vége lehetett volna.
Ráadásul ezért nem is lehetett eszetlenkedni, mert ha egy kanyarhoz túl közel megy bele az ember előzésbe, akkor ami máskor egy sima gyorsulás és visszatérés, az most úgy kellett kinézzen, hogy szinte meg kellett várni egy olyan részt ahol nem volt jégborda. Magyarul sokkal hosszabban kellett a szembesávban tartózkodni. És ha ilyenkor bukkan fel valami a kanyarban, akkor muszáj visszamenni, akármi is van az úton. Eléggé orosz rulett jellegű dolog. Ilyet nem csináltam, de figyelni kellett nagyon.
Hogy miért kellett "menni"?
Egyrészt, hogy sötétedés előtt érjünk Pécsre, hiszen így biztonságosabb, ez Szandi kívánsága volt.
Másrészt kevesebb "bulisofőr" jöhetett szembe. (A legtöbb áldozat, ismeri a gyilkosát. Te már ismered a gyilkosod?)Tehát jöttünk volna. De mások (dicsérendő módon) annyival mentek, amennyivel biztonságosnak érezték.
De a 70-80-nal közlekedőket meg kellett előzni a fenti okok miatt.
Ezért is volt kérdés az előzés.
Ehhez képest voltak olyanok, akik mentek, mint a golyó. Volt aki nagyobb autóval, talán ESP-vel és minden elektronikus kütyüvel tudott is, de az meg sokkal többet vállalt, mint lehetett volna (3-4 autót egyszerre előzünk, ugye...azután mégsem férünk be és hirtelen be kell rántani két kocsi közé az autót, de ezen az úton hirtelen fékezni sem volt egyszerű, hogy az ilyen idiótákat beengedjem).

De azután Pörbölytől megszűnt ez a rémálom, és jöhettünk a szokott módon.