Két dologról röviden.
Az egyik, hogy a Gugliságok.hu oldalon Kéner Eszter billentyűzetéből, a "Fejezd ki magad stílusosan, tervezd meg saját Blogger-sablonod!" bejegyzésén akadt meg a szemem.
Az első eredmény szemmel látható. A többi ízlés és pofon dolga;)
A másik, hogy regisztráltam a Linkedin oldalon.
Mi az a LinkedIn ? - Online önéletrajz, üzleti kapcsolatépítés.
Nem keresek új munkahelyet, üzleti kapcsolatépítést sem tervezek, de ahogy mondani szokták: "Who knows?"
Nem kér enni, igaz a személyes adatokkal jó ha csínján bánik az ember.
(+1)
Paranoid alkatoknak valószínű élből törölni kellene minden profiljukat (iwiw, Facebook, MySpace, Netlog, blogok, stb.)
Vagy csak nagyon inkognitóban használni a netet.
Teljesen mindegy, mert a technológia Orwell szép új világa felé halad.
A jövő címszavai: Google Maps, Earthcam, arcfelismerés, geolokáció.
Elég hátborzongató? Vagy akkor már inkább a maják?:)
A film egyébként legalább látványos:)
Na abbafejezem:)
2010. április 29., csütörtök
2010. április 28., szerda
Globális felmelegedés
Minap írtam pár sort, megemlékezendő a Föld napjáról.
Akkor belinkeltem egy cikket a Globálisfelmelegedés.info oldalról.
Már régóta visszajárok arra az oldalra, mert nagyon tanulságos és elgondolkodtató dolgokról lehet olvasni.
(Nem vagyok vegetáriánus, az oldal mögött meghúzódó spirituális tartalommal sem értek egyet.)
De ez a legkevésbé sem hatja meg a tényeket, melyeket az oldal gyűjt össze a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Például az a cikk, melynek címe: "Az Északi-sarkvidék olvadása fenyegetés az emberiségre nézve".
Nagyon tanulságos megnézni a
NASA által közreadott klímaidőgépet is.
Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy már rég elkezdődött, és csak a hatás mérséklésére törekszenek az emberek.
Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, az a legnagyobb szerencsénk, hogy a valódi megoldás nem rajtunk múlik...(Jelenések 11:18)
Ez természetesen nem ment fel senkit az alól, hogy már jelenleg is óvja a környezetét és tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ne szennyezze azt.
A következő oldalakat találtam eddig hasznosnak a témában:
Globaslisfelmelegedes.info
OzoneNetwork.hu
Idokep.hu
Végezetül pedig egy ideillő klip a Kaukázustól, a címe: Pingvin.
A szöveg a lényeg:)
Akkor belinkeltem egy cikket a Globálisfelmelegedés.info oldalról.
Már régóta visszajárok arra az oldalra, mert nagyon tanulságos és elgondolkodtató dolgokról lehet olvasni.
(Nem vagyok vegetáriánus, az oldal mögött meghúzódó spirituális tartalommal sem értek egyet.)
De ez a legkevésbé sem hatja meg a tényeket, melyeket az oldal gyűjt össze a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Például az a cikk, melynek címe: "Az Északi-sarkvidék olvadása fenyegetés az emberiségre nézve".
Ma már nem arról vitáznak az emberek, hogy van-e felmelegedés, hanem hogy minek a hatására történik mindez (ember vagy természet).
Nagyon tanulságos megnézni a
NASA által közreadott klímaidőgépet is.
Igen, ma már nem arról beszélünk mint az emlékezetes mozi, miszerint "Holnapután" lesz-e a baj.
Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy már rég elkezdődött, és csak a hatás mérséklésére törekszenek az emberek.
Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, az a legnagyobb szerencsénk, hogy a valódi megoldás nem rajtunk múlik...(Jelenések 11:18)
Ez természetesen nem ment fel senkit az alól, hogy már jelenleg is óvja a környezetét és tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ne szennyezze azt.
A következő oldalakat találtam eddig hasznosnak a témában:
Globaslisfelmelegedes.info
OzoneNetwork.hu
Idokep.hu
Végezetül pedig egy ideillő klip a Kaukázustól, a címe: Pingvin.
A szöveg a lényeg:)
2010. április 27., kedd
Tűz és jég
Gyönyörű képekre hívták fel a figyelmem, az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitöréséhez kapcsolódóan.
Magáról a vulkánról, illetve az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitöréséről bővebben a Wikipedia-ban olvashatunk.
Természetesen a legizgalmasabbak, leglátványosabbak, a kitörésről készült nagyszerű fotók.
A többi kép és a teljes cikk a Boston.com, The Big Picture rovatában található.
Magáról a vulkánról, illetve az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitöréséről bővebben a Wikipedia-ban olvashatunk.
Természetesen a legizgalmasabbak, leglátványosabbak, a kitörésről készült nagyszerű fotók.
A többi kép és a teljes cikk a Boston.com, The Big Picture rovatában található.
2010. április 24., szombat
Csillagászat napja
Ma van a Csillagászat Napja.
A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, mely a holdfázishoz igazodik, általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Ebben az évben az első negyed április 21-ére esik, így a Csillagászat Napján, április 24-én, azaz ma van/volt.
Ráadásként a Hubble-űrtávcső is 20 éve kering a Föld körül, forradalmasítva az űrkutatást.
Pécsre nem volt külön program meghirdetve így utazzunk egyet virtuálisan a galaxisban.
Kezdjük egy utazással a Naprendszerből kifelé.
Hamar kiderül, hogy ne mi vagyunk a Világegyetem középpontja:)
(Érdemes teljes képernyőn nézni...)
Valóban igaz, amit az 1Mózes 1:1 és a Zsoltárok 147:4 ír.
És ha elindultunk a gigászi méretek felé, nem árt mindkét irányban (végtelenül nagy és végtelenül kicsi) szétnézni.
A képek forrása:
http://www.nasa.gov
http://www.csillagaszat.hu
A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, mely a holdfázishoz igazodik, általában az első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Ebben az évben az első negyed április 21-ére esik, így a Csillagászat Napján, április 24-én, azaz ma van/volt.
Ráadásként a Hubble-űrtávcső is 20 éve kering a Föld körül, forradalmasítva az űrkutatást.
Pécsre nem volt külön program meghirdetve így utazzunk egyet virtuálisan a galaxisban.
Kezdjük egy utazással a Naprendszerből kifelé.
Hamar kiderül, hogy ne mi vagyunk a Világegyetem középpontja:)
(Érdemes teljes képernyőn nézni...)
Ez a másik példa is jól érzékelteti az Univerzum méreteit.
Néhány példa a Hubble-űrtávcső által készített lenyűgöző képekből:
Néhány példa a Hubble-űrtávcső által készített lenyűgöző képekből:
Valóban igaz, amit az 1Mózes 1:1 és a Zsoltárok 147:4 ír.
És ha elindultunk a gigászi méretek felé, nem árt mindkét irányban (végtelenül nagy és végtelenül kicsi) szétnézni.
A képek forrása:
http://www.nasa.gov
http://www.csillagaszat.hu
A-Kritkus-Föld-tömeg-napja
A héten három nevesebb nap is volt.
Ezek közül kettővel szeretnék röviden foglalkozni ebben a bejegyzésben. (A harmadikkal, ami szintén ma volt, a következőben.)
Április 22. a Föld napja. Bővebbet erről a Wikipédia hivatkozott bejegyzésben.
Ahogy minden kijelölt nap, ez is nagyjából annyit ér, mint a többi. Megnyugtatjuk a lelkiismeretünket.
Az igazi megoldást úgy is a Jelenések 11:18 közli.
Természetesen mindannyiunk felelőssége a környezet védelme, a környezettudatos gondolkodás.
Egyénileg tehetünk a környezetünkért.
Ha rajtunk múlna már késő lenne, hiszen szubtrópusi áramlatok érték el Grönlandot.
A másik nap a héten a mai napon a Kritikus tömeg.
Pécsett csütörtökön szelték át a várost a bringások.
Budapesten mára hirdették meg a bringás felvonulást.
A két napról egy Kaukázus videóval szeretnék megemlékezni.
A címe "Tartós béke". Nem a cím a lényeg, hanem a szöveg és klip.
Ezek közül kettővel szeretnék röviden foglalkozni ebben a bejegyzésben. (A harmadikkal, ami szintén ma volt, a következőben.)
Április 22. a Föld napja. Bővebbet erről a Wikipédia hivatkozott bejegyzésben.
Ahogy minden kijelölt nap, ez is nagyjából annyit ér, mint a többi. Megnyugtatjuk a lelkiismeretünket.
Az igazi megoldást úgy is a Jelenések 11:18 közli.
Természetesen mindannyiunk felelőssége a környezet védelme, a környezettudatos gondolkodás.
Egyénileg tehetünk a környezetünkért.
Ha rajtunk múlna már késő lenne, hiszen szubtrópusi áramlatok érték el Grönlandot.
A másik nap a héten a mai napon a Kritikus tömeg.
Pécsett csütörtökön szelték át a várost a bringások.
Budapesten mára hirdették meg a bringás felvonulást.
A két napról egy Kaukázus videóval szeretnék megemlékezni.
A címe "Tartós béke". Nem a cím a lényeg, hanem a szöveg és klip.
2010. április 23., péntek
Kanapészörf, díványszörf
CouchSurfing - Az mi?Szeretnénk külföldre utazni?
Bejárni Európát, esetleg a világot anélkül, hogy fizetnénk a szállásért?
Nincs más dolgunk, mint regisztrálni a http://www.couchsurfing.org oldalra, amit magyarul kanapészörfnek vagy díványszörfnek hívhatunk.
Aki regisztrál, felajánlhat 1-2 (vagy amennyi van) szálláslehetőséget a saját otthonában.
Így, aki külföldről utazik Magyarországra, és éppen a környékünkön tartózkodik, előzetesen (de lehet, hogy épp aznap) felhív a megadott telefonszámunkon és megkérdezi, hogy rendelkezésére tudnánk-e bocsátani a megjelölt szállást.
Természetesen nem kötelező, ha épp más elfoglaltságunk van, de ha valaki kipróbálta már ezt a fajta szállást külföldön, biztosan megtesz mindent, hogy viszonozni is tudja ennek a világméretű közösségnek azon tagja számára, akiknek adott esetben szükségük lenne fedélre egy-egy éjszakára.
Jelenleg 238 országban, 71.459 városban lehet ilyen lehetőséget találni.Eddig több, mint 2.000.000 barátság szövődött a szállást keresők és szállást felajánlók között.
Egy kollégám a párjával regisztrált a http://www.couchsurfing.org/ oldalon.
Két hétig körbeutazzák Olaszországot, de nem szállodában fognak lakni. Szállásra nem költenek egy fillért sem.
Igénybe veszik a kanapészörf közösséget.
Még el sem utaztak, de tegnap váratlanul bejelentkezett hozzájuk egy német pár, akik a PEN-re (Pécsi Egyetemi Napok) jöttek. Kifejezetten a VHK koncertet szerették volna meghallgatni, megnézni.
Tegnap este jöttek,a koncert ma lesz, holnap utaznak tovább.
Tehát hasonló fogadtatásra számíthatnak majd ők is Olaszországban. Van, aki ki tud menni eléjük repülőtérre, állomásra, stb. De ez nem kötelező, csak ha valaki tudja vállalni.
Ez a fajta utazás, szállásfelajánlás, szálláskeresés természetesen feltételez némi nyelvtudást.
Biztosan nem egy szálloda kényelemét nyújtja, nem is olyan meghitt szálláslehetőség, folyamatos mozgást, utazást feltételez, de mindenképp változatos, érdekes, élményekkel teli.
Természetesen lehet és érdemes is előre megszervezni (email-ben például) a naponta változó szállások tulajdonosaival a részleteket.
Lehetőség van hát beszállni ebbe a közösségbe, vendégül látni másokat, és ha mi "szörfölnénk" valamerre, bennünket is szívesen látnak majd bárhol a világon:)
2010. április 21., szerda
Egyedül
Ahogy az én környezetemben, úgy biztos bárkiében könnyedén akad rá példa (sajnos).
Egy forrás azt írja, hogy 25 év felettiek között Magyarországon 2 millió ember él egyedül.
1980-as évek: 1000 házasságkötésre 346 válás jut.
2000-es évek: 1000 házasságkötésre 562 válás jut.
2009: 1000 házasságkötésre több mint 630 válás jut.
- A két legfőbb válóok a hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.
- 2005-ben a statisztikai adatok szerint 333 ezer elvált férfi és 491 ezer elvált nő volt Magyarországon.
- Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. (Forrás: Válásinfo.hu)
Szóba került a válás valahogy. Külön-külön beszélgetés volt, de egymástól függetlenül azt mondták, hogy nem is tudják azok, akiknek van párjuk, hogy milyen értékkel rendelkeznek. Hogy mennyit jelent egy társ. Ők is csak utólag jöttek rá a valódi értékére, amikor már nem volt velük a párjuk.
Szívszorító volt hallgatni két olyan embert, akik nem azért vannak egyedül, mert így tartotta kedvük, pillanatnyi szeszélyük.
Ma is együtt lennének a férjükkel, ha tehetnék. De nem tehetik.
Le lehetne játszani azoknak, akik nem értékelik a házastársukat, házasságukat, akik lerombolják a házukat ha beázik, ahelyett, hogy egy kicsit tataroznának rajta.
(Tudom, hogy van olyan helyzet, amikor nincs más választás, mert családon belüli erőszak van, stb., de nyilván nem erről beszélünk most.)
Megszívlelendő a Példabeszédek 4:9,10 kijelentése:
"9. Jobb kettőnek, mint egynek, mert jó jutalmuk van fáradságos munkájukból. 10. Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát. De mi lesz az egyedülállóval, aki ha elesik, nincs mellette más, hogy felemelje?"
Milyen igaz.
Csak erre sokan utólag eszmélnek rá.
2010. április 20., kedd
Érzelmi tartalék
Egy kedves, idős ismerősömtől, aki meglehetősen jól viseli a nehéz helyzeteket, melyekkel szembekerül az életében, hallottam a következő gondolatot.
"Mindig legyen annyi érzelmi tartalékunk, hogy ha bekövetkezik egy váratlan, nehéz helyzet, legyen miből feldolgozni."
Mert ha pengeélen táncol valaki, ha folyamatos pörgésben van, kihasználva minden energiáját, és bekövetkezik valami nem várt nehézség, akkor könnyen összeomolhat az ember az extra érzelmi megterhelés súlya alatt.
Igen, ennyi a megoldás.
Elgondolkodtam, hogy mégis miként lehet ezt megvalósítani?
Mert a fentiekhez úgy kell tudni élni, hogy ezek a tartalékok meglegyenek.
Az ember az élete során érzelmi tartalékokat gyűjt, feltöltődik, szeret, és élvezi mások szeretetét.
Tudni kell tartalékokat képezni, gyűjteni.
Hogyan?
Például érzelmi tartalékot jelentő emlékek felidézésével, felerősítésével.
Persze csak azt lehet felidézni, ami meg is történt.
Ehhez viszont észre kell venni a mindennapokban a legkisebb örömteli dolgot is. Örülni, aminek csak lehet.
Naplementének, mosolynak, barátoknak, jó szónak. Bárminek, amit mi magunk jó dologként tudunk megélni.
De ezt csak úgy lehet észrevenni, ha nem pörög folyamatosan az ember.
Vannak persze időszakok, amikor képtelenség kiszállni a mókuskerékből, amikor a bajok jönnek inkább, amikor pörögni kell. De ha az ilyen helyzetekben is igyekszünk félig teliként látni a poharat, már jó úton vagyunk:)
Mindenki maga dönt, de lehet alkalmazni a "lassan járj, tovább érsz" életfelfogást is.
Ami nem a lustaságot jelenti, hanem a megfontoltságot, az érzelmi tartalékok képzésének képességét, az arra adott lehetőséget - önmagunk számára.
Vigyázni kell azzal, hogy észrevegyük, amikor valaki vagy valakik (hogy milyen formában, közösségben, médiumban az most nem lényeges) fel akarják élni a mi tartalékainkat.
Többek között az alábbi gondolatsort olvastam itt.
"A tőke logikája ("agymosó" gépezetei, elsősorban a médiumok közvetítésével) behatol legbelsőbb életvilágunkba - a gazdasági hatékonyság, vagyis a "minimális ráfordítással maximális eredményt" elve érzelmi életünk legfőbb vezérlőjévé válik. Így áll elő a narcisztikus személyiség, aki érzelmi kapcsolataiban folyamatosan méricskél, kalkulál, és állandó érzelmi "többletbevételre" törekszik, mely "többletbevételt" azonban nem "forgatja vissza" az "érzelemtermelésbe", mivel az énje folyamatos megerősítésére használja fel (kell felhasználnia). És (de) ha a narcisztikusok száma egy bizonyos tömeget meghalad a társadalomban, akkor előbb-utóbb elfogy a "befektetnivaló" - mivel mindenki csak kapni akar, az érzelmi tartalékokat "felélik" -, és olyan ember is egyre kevesebb akad, aki a kapcsolatok fenntartását, működtetését számítgatás nélkül mégiscsak hajlandó "finanszírozni". Így előáll az a helyzet, hogy a kommunikációk gyakorisága akár még növekedhet is, az egyének mégis végtelenül elmagányosodnak. Ez a helyzet most."
Adni márpedig jó.
Adni jobb, mint kapni.
"De szükséges az empátia „alkalmazásának” másik megközelítése is, hogy éppen a segítő képesség folyamatos fenntartása miatt szükség van az empátia bizonyos „korlátozására”, érzelmi távolságtartásra, hogy a segítő személy érzelmi tartalékai ne merüljenek ki (kiégés)."
Forrás itt.
Tehát fontos, hogy tudjunk adni, hogy ha váratlan helyzet kerekedik, magunknak is legyen elegendő tartalékunk, de ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha folyamatosan képezzük ezeket a létfontosságú muníciókat és amellett, hogy adunk belőle másoknak, kell, hogy maradjon elég számunkra is.
"Mindig legyen annyi érzelmi tartalékunk, hogy ha bekövetkezik egy váratlan, nehéz helyzet, legyen miből feldolgozni."
Mert ha pengeélen táncol valaki, ha folyamatos pörgésben van, kihasználva minden energiáját, és bekövetkezik valami nem várt nehézség, akkor könnyen összeomolhat az ember az extra érzelmi megterhelés súlya alatt.
Igen, ennyi a megoldás.
Elgondolkodtam, hogy mégis miként lehet ezt megvalósítani?
Mert a fentiekhez úgy kell tudni élni, hogy ezek a tartalékok meglegyenek.
Az ember az élete során érzelmi tartalékokat gyűjt, feltöltődik, szeret, és élvezi mások szeretetét.
Tudni kell tartalékokat képezni, gyűjteni.
Hogyan?
Például érzelmi tartalékot jelentő emlékek felidézésével, felerősítésével.
Persze csak azt lehet felidézni, ami meg is történt.
Ehhez viszont észre kell venni a mindennapokban a legkisebb örömteli dolgot is. Örülni, aminek csak lehet.
Naplementének, mosolynak, barátoknak, jó szónak. Bárminek, amit mi magunk jó dologként tudunk megélni.
De ezt csak úgy lehet észrevenni, ha nem pörög folyamatosan az ember.
Vannak persze időszakok, amikor képtelenség kiszállni a mókuskerékből, amikor a bajok jönnek inkább, amikor pörögni kell. De ha az ilyen helyzetekben is igyekszünk félig teliként látni a poharat, már jó úton vagyunk:)
Mindenki maga dönt, de lehet alkalmazni a "lassan járj, tovább érsz" életfelfogást is.
Ami nem a lustaságot jelenti, hanem a megfontoltságot, az érzelmi tartalékok képzésének képességét, az arra adott lehetőséget - önmagunk számára.
Vigyázni kell azzal, hogy észrevegyük, amikor valaki vagy valakik (hogy milyen formában, közösségben, médiumban az most nem lényeges) fel akarják élni a mi tartalékainkat.
Többek között az alábbi gondolatsort olvastam itt.
"A tőke logikája ("agymosó" gépezetei, elsősorban a médiumok közvetítésével) behatol legbelsőbb életvilágunkba - a gazdasági hatékonyság, vagyis a "minimális ráfordítással maximális eredményt" elve érzelmi életünk legfőbb vezérlőjévé válik. Így áll elő a narcisztikus személyiség, aki érzelmi kapcsolataiban folyamatosan méricskél, kalkulál, és állandó érzelmi "többletbevételre" törekszik, mely "többletbevételt" azonban nem "forgatja vissza" az "érzelemtermelésbe", mivel az énje folyamatos megerősítésére használja fel (kell felhasználnia). És (de) ha a narcisztikusok száma egy bizonyos tömeget meghalad a társadalomban, akkor előbb-utóbb elfogy a "befektetnivaló" - mivel mindenki csak kapni akar, az érzelmi tartalékokat "felélik" -, és olyan ember is egyre kevesebb akad, aki a kapcsolatok fenntartását, működtetését számítgatás nélkül mégiscsak hajlandó "finanszírozni". Így előáll az a helyzet, hogy a kommunikációk gyakorisága akár még növekedhet is, az egyének mégis végtelenül elmagányosodnak. Ez a helyzet most."
Adni márpedig jó.
Adni jobb, mint kapni.
"De szükséges az empátia „alkalmazásának” másik megközelítése is, hogy éppen a segítő képesség folyamatos fenntartása miatt szükség van az empátia bizonyos „korlátozására”, érzelmi távolságtartásra, hogy a segítő személy érzelmi tartalékai ne merüljenek ki (kiégés)."
Forrás itt.
Tehát fontos, hogy tudjunk adni, hogy ha váratlan helyzet kerekedik, magunknak is legyen elegendő tartalékunk, de ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha folyamatosan képezzük ezeket a létfontosságú muníciókat és amellett, hogy adunk belőle másoknak, kell, hogy maradjon elég számunkra is.
2010. április 18., vasárnap
Reflex
Nem a Forma1-ről akarok írni, bár szeretem nézni, ha úgy jut rá idő (mostanában egyre kevésbé, a tavalyi szezont nem is láttam szerintem egyáltalán vagy csak 1-2 futamot).
De mondom, nem F1-es post lesz.
Érdemes megnézni (előre szólok, hogy mire figyeljünk, így elég lesz egyszer is:)), hogy amikor leszakad Sébastien Buemi mindkét első kereke a hétvégi kínai GP szabadedzésén, reflexből hogyan kormányoz.
Reflexből kormányozza azt az autót, aminek nincs kereke (egy sem), amit kormányozhatna.
Ha nem F1-ről szeretnék írni, akkor vajon miről?
A post címéről, a reflexről.
Egyrészt mennyire jól látható, hogy a sok éves reflexek a rengeteg gyakorlást követően milyen briliánsan működnek.
Ez akár forgalmi szituációban jöhet jól, de bármilyen más rutin működése adott esetben életmentő lehet.
Viszont sokszor úrrá kell lenni a beidegződéseken, mert az okozhat bajt. Buemi esetében elég jól működő passzív biztonsági védőrendszer volt körülötte, így maximum lélekben kellett hirtelen felkészülnie a becsapódásra, ha egyáltalán átfuthatott ez az agyán a rövid idő alatt.
Előfordulhat, hogy olyan helyzet kerekedik a forgalomban, amikor nem fékezni kell reflex-szerűen, hanem legyőzve a reflexeket, éppen gyorsítani, mert csak úgy lehet elkerülni az ütközést.
Ha lassítunk, fékezünk, akkor pont eltaláljuk a buszt vagy bármit, vagy éppen az talál el bennünket.
De ez csak a forgalom.
Az élet számos területén lehet olyan helyzet, amikor felül kell kerekedni a reflexeken.
Amik sokszor életet menthetnek ugyan, de előfordulhat, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha adott helyzetben nem próbálunk meg hasztalan kormányozni egy kerék nélküli autót, mint Buemi, hanem villámgyorsan egy másik lehetőség mellett döntünk.
Recept nincs rá, hogy mikor kell a reflexeinkre hagyatkozni és mikor kell elnyomni a feltoluló betanult folyamatokat. De érdemes elgondolkodni ezeken, tanulva Buemi esetéből, hogy ne utólag kelljen végignéznünk az életünk bizonyos szakaszait, amikor úgy tekertük hasztalan a kormányt, mint Sébastien most hétvégén...
De mondom, nem F1-es post lesz.
Érdemes megnézni (előre szólok, hogy mire figyeljünk, így elég lesz egyszer is:)), hogy amikor leszakad Sébastien Buemi mindkét első kereke a hétvégi kínai GP szabadedzésén, reflexből hogyan kormányoz.
Reflexből kormányozza azt az autót, aminek nincs kereke (egy sem), amit kormányozhatna.
Ha nem F1-ről szeretnék írni, akkor vajon miről?
A post címéről, a reflexről.
Egyrészt mennyire jól látható, hogy a sok éves reflexek a rengeteg gyakorlást követően milyen briliánsan működnek.
Ez akár forgalmi szituációban jöhet jól, de bármilyen más rutin működése adott esetben életmentő lehet.
Viszont sokszor úrrá kell lenni a beidegződéseken, mert az okozhat bajt. Buemi esetében elég jól működő passzív biztonsági védőrendszer volt körülötte, így maximum lélekben kellett hirtelen felkészülnie a becsapódásra, ha egyáltalán átfuthatott ez az agyán a rövid idő alatt.
Előfordulhat, hogy olyan helyzet kerekedik a forgalomban, amikor nem fékezni kell reflex-szerűen, hanem legyőzve a reflexeket, éppen gyorsítani, mert csak úgy lehet elkerülni az ütközést.
Ha lassítunk, fékezünk, akkor pont eltaláljuk a buszt vagy bármit, vagy éppen az talál el bennünket.
De ez csak a forgalom.
Az élet számos területén lehet olyan helyzet, amikor felül kell kerekedni a reflexeken.
Amik sokszor életet menthetnek ugyan, de előfordulhat, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha adott helyzetben nem próbálunk meg hasztalan kormányozni egy kerék nélküli autót, mint Buemi, hanem villámgyorsan egy másik lehetőség mellett döntünk.
Recept nincs rá, hogy mikor kell a reflexeinkre hagyatkozni és mikor kell elnyomni a feltoluló betanult folyamatokat. De érdemes elgondolkodni ezeken, tanulva Buemi esetéből, hogy ne utólag kelljen végignéznünk az életünk bizonyos szakaszait, amikor úgy tekertük hasztalan a kormányt, mint Sébastien most hétvégén...
-mono- fotós blogja
Tegnap útjára indítottam a "-mono- fótos blogja" párhuzamos blogomat.
Arra kiválóan alkalmas lesz, a Blogspot funkcióit kihasználva, hogy a neten talált, számomra érdekes képeket is be lehessen mutatni.
Természetesen az eredeti tulajdonos, vagy forrás belinkelésével, feltüntetésével.
Nem szeretném még csak a látszatát sem kelteni az idegen tollakkal való ékeskedésnek.
Eddig az érdekes képeket a Twitteren linkeltem be (PIC előtaggal), de az csak egy hivatkozás, itt viszont látni is lehet.
Természetesen nem csak mások képeit szeretném itt megjeleníteni, hanem a sajátjaimat is.
Nagyon sok ügyes fotós van a világon, és sokan sokfélét, sokféle módon látnak és láttatnak.
Mindig nagy kiváltságnak tartom, ha gyönyörködhetem a képeikben.
Nem mellékesen tanulni is lehet a képekből.
Most meg is oszthatom azokat az érdekességeket, melyekre rábukkanok.
Azért is örülök, hogy felfedeztem ezt a lehetőséget, mert a blogolás, a fotó blog pont illik ahhoz, amit szeretnék.
Nem csak képeket belinkelni, hanem szövegelni is kicsit róluk.
No meg magamról, hiszen a blog tőlünk blog, hogy egy témához vagy képhez hozzátesszük, amit mi gondolunk róla:)
Arra kiválóan alkalmas lesz, a Blogspot funkcióit kihasználva, hogy a neten talált, számomra érdekes képeket is be lehessen mutatni.
Természetesen az eredeti tulajdonos, vagy forrás belinkelésével, feltüntetésével.
Nem szeretném még csak a látszatát sem kelteni az idegen tollakkal való ékeskedésnek.
Eddig az érdekes képeket a Twitteren linkeltem be (PIC előtaggal), de az csak egy hivatkozás, itt viszont látni is lehet.
Természetesen nem csak mások képeit szeretném itt megjeleníteni, hanem a sajátjaimat is.
Nagyon sok ügyes fotós van a világon, és sokan sokfélét, sokféle módon látnak és láttatnak.
Mindig nagy kiváltságnak tartom, ha gyönyörködhetem a képeikben.
Nem mellékesen tanulni is lehet a képekből.
Most meg is oszthatom azokat az érdekességeket, melyekre rábukkanok.
Azért is örülök, hogy felfedeztem ezt a lehetőséget, mert a blogolás, a fotó blog pont illik ahhoz, amit szeretnék.
Nem csak képeket belinkelni, hanem szövegelni is kicsit róluk.
No meg magamról, hiszen a blog tőlünk blog, hogy egy témához vagy képhez hozzátesszük, amit mi gondolunk róla:)
2010. április 16., péntek
Blogspot
Téma híján téma.
Nem egészen, de azért majdnem:)
Nagyon tetszik a Blogspot.
A lehetőségei, beállítások, a testre szabhatóság.
Ez nagyon hiányzott a Netlog-os blogból, de még a WindowsLive blogból is.
Mert a főlapon a Windows Live Spaces is hasonló esztétikummal bír, a Netlog már kevésbé, de ott viszont több a funkció a nyitó lapon a WindowsLive-hoz képest.
Annak idején azért tetszett meg a WindowsLive, mert a főlapra ki lehetett tenni a fotókból egy "diavetítést", ráadásul több albumot is le tud játszani egymás után, ha beállítjuk.
Ebben most is verhetetlen. Illetve abban is, hogy a fényképalbumokat úgy is le tudja játszani, hogy közben homogén színt kever a képek mögé/köré mégpedig a képekben található színekkel összhangban. Ezt nagyon eltalálták (azok számára, akiknek fontos, hogy a fotóik hogyan mutatnak). Teljes képernyősre téve a böngészőt (F11) pedig végképp jól néz ki.
A kis képes diavetítés itt a Blogspot-on is meg van. Igaz kisebb, de még jól látható. Viszont abban veri a WindowsLive-ot, és ezért is szerettem bele, hogy itt mindig látszik. Ha bemegyünk egy post-ba, akkor is ott van oldalt minden. Képek, linkek, mint a főoldalon. Ez nincs meg sem a Netlog-os, sem a WindowsLive-os blogban.
Szóval, ha sorrendet kellene felállítanom, akkor első a Blogspot, második a Windows Live Spaces és harmadik a Netlog.
Ez utóbbi viszont közösségi szolgáltatást nyújt, és ebben rejlik az ereje, ezért lehet szeretni, ezért tud könnyedén dobogós lenni nálam.
Mindhárom szolgáltatásban van olyan extra, ami szerethetővé teszi.
És ez így van jól:)
Ja, és most nézem csak, a Netlogos énblog indulása óta, melynek ez a blogspot-os blog a "jogutódja" éppen ez a 100. bejegyzés.
A 200. bejegyzésnél újra megemlékezés következik:)
Nem egészen, de azért majdnem:)
Nagyon tetszik a Blogspot.
A lehetőségei, beállítások, a testre szabhatóság.
Ez nagyon hiányzott a Netlog-os blogból, de még a WindowsLive blogból is.
Mert a főlapon a Windows Live Spaces is hasonló esztétikummal bír, a Netlog már kevésbé, de ott viszont több a funkció a nyitó lapon a WindowsLive-hoz képest.
Annak idején azért tetszett meg a WindowsLive, mert a főlapra ki lehetett tenni a fotókból egy "diavetítést", ráadásul több albumot is le tud játszani egymás után, ha beállítjuk.
Ebben most is verhetetlen. Illetve abban is, hogy a fényképalbumokat úgy is le tudja játszani, hogy közben homogén színt kever a képek mögé/köré mégpedig a képekben található színekkel összhangban. Ezt nagyon eltalálták (azok számára, akiknek fontos, hogy a fotóik hogyan mutatnak). Teljes képernyősre téve a böngészőt (F11) pedig végképp jól néz ki.
A kis képes diavetítés itt a Blogspot-on is meg van. Igaz kisebb, de még jól látható. Viszont abban veri a WindowsLive-ot, és ezért is szerettem bele, hogy itt mindig látszik. Ha bemegyünk egy post-ba, akkor is ott van oldalt minden. Képek, linkek, mint a főoldalon. Ez nincs meg sem a Netlog-os, sem a WindowsLive-os blogban.
Szóval, ha sorrendet kellene felállítanom, akkor első a Blogspot, második a Windows Live Spaces és harmadik a Netlog.
Ez utóbbi viszont közösségi szolgáltatást nyújt, és ebben rejlik az ereje, ezért lehet szeretni, ezért tud könnyedén dobogós lenni nálam.
Mindhárom szolgáltatásban van olyan extra, ami szerethetővé teszi.
És ez így van jól:)
Ja, és most nézem csak, a Netlogos énblog indulása óta, melynek ez a blogspot-os blog a "jogutódja" éppen ez a 100. bejegyzés.
A 200. bejegyzésnél újra megemlékezés következik:)
2010. április 15., csütörtök
Változnak az évszakok
Igen, változnak az évszakok és változunk mi is, emberek (már aki...:)).
Annak idején, 2007-ben, úgy éreztem, hogy jó lenne blogolni a gondolataimat, érzéseimet, meg úgy általában mindazt, ami foglalkoztat.
Amint látható anno meg is született az első bejegyzés próbából itt a blogspot-on, ami úgy is maradt, mert nem volt időm, energiám, késztetésem a folytatásra.
Általában úgy járok, hogy nem sokkal az indulás után kiszúrok egy-egy szolgáltatást, ami akkor még nem teljesen nyilvánvaló, hogy mire is lesz jó igazán a későbbiekben.
Sokszor évekig pihen, majd amikor eljön az idő életre kel. Életre kel azáltal, hogy elkezdem használni.
Ilyen volt a Hotmail szolgáltatás is. Idejét sem tudom mikor regisztráltam, de az egyik megőrzött levél még 2003-ból való.
Sokáig csak levelezésre használtam, majd amikor az 1999-es indulás után pár évvel Magyarországon is felfutott az MSN Messenger használata, akkor arra is.
A Windows Live komplett rendszert (képek feltöltése, blog, skydrive) pedig tavaly nyáron.
Ezen szakmai írásokat publikálok (hű, de nagyképű megfogalmazás:)).
Igyekeztem megfogadni a későbbiekben olvasott tanácsot, hogy ha blogolunk, akkor azt tematikusan tegyük.
Ezért a családdal és minden egyébbel foglalkozó blogomat a Netlogon indítottam el, miután olvastam egy cikket róla az Indexen tavaly.
A wiw csak kötelező kűr, a Facebook eddig nem ragadott meg különösen bár regisztráltam anno ott is, ráadásul mindkettő zárt rendszer.
A Netlog viszont nyílt.
Ott indult tavaly nyáron az énblog.
Nem tagadom, egy kedves ismerősöm hatására tört meg a jég, hogy a nagyvilág előtt is elmondjam, amit igazából addig is megosztottam a családdal, barátokkal, munkatársakkal, ismerősökkel.
Csaba blogjának példája vett rá arra, hogy nem lehet olyan rossz dolog az énblog sem:)
Ezért a cikk olvasásának napján készült regisztrációmmal élve, a Netlogon indítottam el később az énblogot. A tavaly májusi reget követően július 8-án Honoré de Balzac: A szamárbőr című művének ajánlásával.
Most megváltozott a Netlog, megújult. Ami sokaknál kiverte a biztosítékot a Facebook és iWiW megújulásához hasonlóan. Nekem semmi gondom az újdonsággal.
Igaz, rögtön akadt egy kis probléma a blog doboz frissülésével, amit eddig még nem hárítottak el, de ígéret szerint dolgoznak rajta a netlogos fiúk/lányok.
Viszont ennek kapcsán kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy felélesztem a régóta szunnyadó regisztrált oldalt itt a blogspot-on.
Egyrészt jobban tetszik, csak blogolásra van, ezért célszerűbb, szebb.
Viszont nem szeretném feladni a Netlogot sem, hiszen sok kedves ismerőssel és baráttal lettem ott gazdagabb.
Egyelőre úgy döntöttem, hogy itt folytatom a blogot, viszont a Netlogon is hagyok bejegyzéseket, pár mondatos felvezetőket egy linkkel a végén, ami ide mutat.
Bejegyeztem a "-mono- fotó blog"-ot is, kiváltandó a "-mono- fényképalbuma" új képeinek publikálását.
Az még nem tiszta, hogy szeretném-e, lesz-e arra kapacitás és muníció, hogy külön fotós témákat jelenítsek meg ott, vagy bele fog férni ennek a blognak a kereteibe.
Valami hasonlóra találtam ki a két Tiwitter-es címet is.
Az egyik bővebb szakmai, a másik pedig bővebb vegyes téma.
Meglátjuk.
A döntés megszületett, a megoldás körvonalazódik.
Time will tell...:)
Annak idején, 2007-ben, úgy éreztem, hogy jó lenne blogolni a gondolataimat, érzéseimet, meg úgy általában mindazt, ami foglalkoztat.
Amint látható anno meg is született az első bejegyzés próbából itt a blogspot-on, ami úgy is maradt, mert nem volt időm, energiám, késztetésem a folytatásra.
Általában úgy járok, hogy nem sokkal az indulás után kiszúrok egy-egy szolgáltatást, ami akkor még nem teljesen nyilvánvaló, hogy mire is lesz jó igazán a későbbiekben.
Sokszor évekig pihen, majd amikor eljön az idő életre kel. Életre kel azáltal, hogy elkezdem használni.
Ilyen volt a Hotmail szolgáltatás is. Idejét sem tudom mikor regisztráltam, de az egyik megőrzött levél még 2003-ból való.
Sokáig csak levelezésre használtam, majd amikor az 1999-es indulás után pár évvel Magyarországon is felfutott az MSN Messenger használata, akkor arra is.
A Windows Live komplett rendszert (képek feltöltése, blog, skydrive) pedig tavaly nyáron.
Ezen szakmai írásokat publikálok (hű, de nagyképű megfogalmazás:)).
Igyekeztem megfogadni a későbbiekben olvasott tanácsot, hogy ha blogolunk, akkor azt tematikusan tegyük.
Ezért a családdal és minden egyébbel foglalkozó blogomat a Netlogon indítottam el, miután olvastam egy cikket róla az Indexen tavaly.
A wiw csak kötelező kűr, a Facebook eddig nem ragadott meg különösen bár regisztráltam anno ott is, ráadásul mindkettő zárt rendszer.
A Netlog viszont nyílt.
Ott indult tavaly nyáron az énblog.
Nem tagadom, egy kedves ismerősöm hatására tört meg a jég, hogy a nagyvilág előtt is elmondjam, amit igazából addig is megosztottam a családdal, barátokkal, munkatársakkal, ismerősökkel.
Csaba blogjának példája vett rá arra, hogy nem lehet olyan rossz dolog az énblog sem:)
Ezért a cikk olvasásának napján készült regisztrációmmal élve, a Netlogon indítottam el később az énblogot. A tavaly májusi reget követően július 8-án Honoré de Balzac: A szamárbőr című művének ajánlásával.
Most megváltozott a Netlog, megújult. Ami sokaknál kiverte a biztosítékot a Facebook és iWiW megújulásához hasonlóan. Nekem semmi gondom az újdonsággal.
Igaz, rögtön akadt egy kis probléma a blog doboz frissülésével, amit eddig még nem hárítottak el, de ígéret szerint dolgoznak rajta a netlogos fiúk/lányok.
Viszont ennek kapcsán kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy felélesztem a régóta szunnyadó regisztrált oldalt itt a blogspot-on.
Egyrészt jobban tetszik, csak blogolásra van, ezért célszerűbb, szebb.
Viszont nem szeretném feladni a Netlogot sem, hiszen sok kedves ismerőssel és baráttal lettem ott gazdagabb.
Egyelőre úgy döntöttem, hogy itt folytatom a blogot, viszont a Netlogon is hagyok bejegyzéseket, pár mondatos felvezetőket egy linkkel a végén, ami ide mutat.
Bejegyeztem a "-mono- fotó blog"-ot is, kiváltandó a "-mono- fényképalbuma" új képeinek publikálását.
Az még nem tiszta, hogy szeretném-e, lesz-e arra kapacitás és muníció, hogy külön fotós témákat jelenítsek meg ott, vagy bele fog férni ennek a blognak a kereteibe.
Valami hasonlóra találtam ki a két Tiwitter-es címet is.
Az egyik bővebb szakmai, a másik pedig bővebb vegyes téma.
Meglátjuk.
A döntés megszületett, a megoldás körvonalazódik.
Time will tell...:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)