velünk történt:: június 2011

2011. június 29., szerda

2011. június 23., csütörtök

A héten együttes rendelkezőként kellett aláírnom valakivel az egyik BBankban:)
Nekem ott már két éve van jogosultságom az egyik alszámlához, így most igazából a részemről nem volt tennivaló.
Ki is töltöttük a nyomtatványt, odaadjuk a pénztárosnak, megnézi a két évvel ezelőtti aláírást: nem stimmel.
Persze, hogy nem, hiszen hónapról hónapra változik az ember aláírása, nem hogy két év alatt.
Mondja, hogy próbáljak meg egy másik kp felvételi papíron úgy aláírni, mint anno.

Na itt kezdődtek a bonyodalmak.
Persze, hogy ha kötelező, akkor nem tud az ember pont úgy aláírni.
Egyre csak rosszabb lett:)
Mondjuk, ha tudom előre és gyakorolom, akkor frankón alá tudom hamisítani a saját, két évvel ezelőtti aláírásomat.
De nem készültem:)

Hát jó.
Töprengés, mi legyen.
Ötlet: adjak új aláírásmintát, azt most hitelesítik, így érvényes lesz.
Oké, értem én, hogy a pénztáros hölgy is mindent megtesz a szabályokért, DE:

Ott voltak a papírjaim, személyi meg minden más is.
Ha az nem igazol engem, akkor micsoda? Nem elég az arcképes személyazonosító igazolvány?
Gyakorlatilag a bank validáltatott egy olyan aláírást, ami nem egyezik meg a korábbival, hogy most megegyezzen.
Tehát ha történetesen erre előre készülünk...
Na mindegy, nem ragozom, fura volt nagyon.

Hab a tortán, hogy másnap felhívtak a bankból: ugyan diktáljam már le a személyi igazolvány számomat, mert nem találják a rendszerben. Pedig anno megadtam, enélkül nem is rögzíthettek volna be.

(No comment...)

2011. június 16., csütörtök

Holdfogyatkozás, 2011. június 15.

Szeretem fényképezni a Holdat mindenhogy és mindenhol, hiszen örök téma.
Ezért is, no meg azért mert teljes holdfogyatkozást ritkán lát az ember, tegnap rászántam pár órát az életemből.
Igazából a Holdat fotózni jól csak akkor lehet, amikor még/már nem vetül rá teljesen a Föld árnyéka.
De ilyenkor mindenképpen állvány kell hozzá, még ha máskor nem is.
Fel is cuccoltam magammal mindent a tetőre:)
Lehetett volna messzebb is valahol mélyen a Mecsekben, ahol a pécsi fényszennyezés nem érvényesül annyira, de nem vagyok fanatikus, a tető is megfelelt. Ott is a kis bunker a tetőkijárat felett. Még csak hideg sem volt.
Az alatt a hosszú idő alatt, míg a fogyatkozás tartott és nem lehetett a kevés fény miatt fényképezni, hallgattam a két macskabaglyot a környéken - szörnyű hangjuk van, 2 éve is valaki megelégelte és kilőtte az egyik szerencsétlent mert nem hagyta aludni a környék lakóit.
Illetve a békakórus is csatlakozott a monoton sikító, nyikorgó hanghoz.
A fogyatkozás közepe nagyon érdekes volt, szinte szikrázott a Hold sziluettje. Addigra már jól hozzászokott a szemem a sötéthez, annyira, hogy amikor teszt gyanánt visszakapcsoltam a fényképezőt, az LCD panel fényétől majdnem kifolyt a szemem:)
Voltak pillanatok, amikor az egész lüktetni látszott, ahogyan küzdött az árnyék a fénnyel, a sötét a világossal.
Azt a pillanatot vártam, amikor újra előbukkan a Hold egy csíkja, hogy mint valami éjszakai tükör, visszaverje a Földre a túloldalon levő Nap fényét, hogy a sötétség ellenére is látni lehessen. Még akkor is, ha nincs mesterséges fény.

1Mózes 1:14-18:
"Majd ezt mondta Isten: „Legyenek világítótestek az égbolton, hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként. És legyenek világítótestekül az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!” És ez így is lett. Isten hozzákezdett a két világítótest megalkotásához: a nagyobb világítótestéhez, hogy uralkodjon a nappalon, a kisebbéhez pedig, hogy uralkodjon az éjszakán, valamint a csillagokéhoz. Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet, uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől."

Az volt az egészben a legjobb, amikor újra felbukkant ez a vékony ezüst csík.
Készültek fotók is természetesen, bár nem a legjobbak, mert a Pana megint beadta a kulcsot, épp gyógyul.
De a kis Canon is tette a dolgát, ahogy tudta: