Lépcsőzés (120 emelet)

5x24
Hó van, csúszka van, féltem a bokám
Futás helyett lépcsőzés volt.
120 emelet, 2212 lépcsőfok fel is, le is.
38 perc.
(Persze csak itt a házunkban, nem a 24 emeletesben:))

Hegymenet

2012-ben rengeteget futottam.
Azt terveztem, hogy 2013-ban még többet fogok, de beteltem a futással, így alig 574 km jött össze 1 év alatt.
De azután újra megzállt az ihlet tavaly év vége környékén.
Nagyon szerettem volna elmenni Veszprémben is futni egyet a Viadukt és Állatkert, no meg a Vár környékén, ami össze is jött, a téli szabadság alatt
Megtetszett, így eldöntöttem, hogy itt Pécsett is kipróbálom a nem sík terepen való futást, ami azzal is járt, hogy el kellett hagyni a megszokott kis csendes utcácskáimat Uránvárosban és "be kellett merészkedni" a belvárosba, sokak szeme láttára zihálni...:)
Sebaj.
Voltam, is kétszer az alagútig, utána be a Széchenyi térre, és úgy vissza.
No ez már meredekebb volt, de azért messze nem olyan brutális, mint amire számítottam.
Nem gondoltam, hogy a következő lépés ilyen hamar eljön.
Úgy terveztem, hogy néhány hét vagy hónap múlva megpróbálom a Tettyét, illetve a Havihegyet, ami 250m magas. Végig is kattintgattam a pedometer-en, és közben megérett fejben az elhatározás: megpróbálom csak úgy. Annyira nem tűnt kivitelezhetetlennek, mint ahogy korábban gondoltam.
Tegnap nekiveselkedtem és sikerült:)
Innen persze nem fogok olyan hamar tovább lépni, de most már van egy új, inspiráló, fejlesztő útvonal, ami illeszkedik az eddigi 12 km-es etapok sorába.
:)

Vad Fruttik - Szemben a nappal

Nyújtózkodik a zúzmara,
megdermed az idő.
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövő.

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe' van.

Míg vesztegel a pillanat,
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

Köröttem légüres tér,
riadtan tátogok.
Hűvös fénnyel izzanak
lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el
a kimondott szavak.
Szilánkokra törnek, aztán
szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

> 1.000.000

Egy kis látogatottsági statisztika.
Az elmúlt évek során az interneten megjelent blogbejegyzéseimet, egyéb írásaimat, valamint képeimet több, mint egymillióan olvasták, látták (kb. 250 ezren többször is).
Kétmilliónál több oldalletöltés (2.120.000) volt.
158 országból érkeztek a virtuális látogatók.

Köszönöm:)