2010. május 19., szerda

Extrém sport - M6, 2010. május 15-16.

Május 15. szombat


Szombat reggel Budapestre szerettünk volna utazni és ott tölteni két napot.
Mindent előkészítettünk, tudtuk azt is, hogy jön a viharos idő.
Amikor ráfordultunk az M60-as autópályára, már látszott, hogy kb. negyed óra előnyünk van az esővel szemben.
Nem is volt semmi gond, egészen Szajk magasságáig.
Akkor hirtelen egy csattanás hallatszott az autó alja felől, szörnyű csörömpöléssel kísérve.
Azt hittem leszakadt a kipufogó. Gyorsan lehúzódtunk a leállósávba, és ekkortól kezdődött a kálvária.
Elvileg csak láthatósági mellényben lehet kiszállni az autóból, sőt ilyenkor a többi utasnak is el kellene hagyni az autót és a korláton túl magát az autópályát is.

A vészvillogót bekapcsoltam, benéztem hátulról a  kocsi alá. Egy lemezdarab látszott az autó közepe táján az aszfalt és a kocsi alja közé ékelődve, de láthatóan az autó része volt egykor. Ráadásul valami víz is csöpögött elöl, jól láthatóan, mert eső akkor még nem esett.
Jobb helyen nem történhetett volna a dolog, pár száz méterrel a Szajk-Bóly kijárat előtt. (Jó vs. Rossz 1:1)
Szépen levánszorogtunk a pályáról, szörnyű csörömpöléssel. Két irányba mehettünk volna, Szajknak vagy Bólynak. Jól döntöttünk, amikor Szajk felé vettük az irány, mert csak 3 km távolságra voltunk (no GPS).
Szépen elhúztuk magunk alatt a csörömpölő cuccot Szajkig, ott megkérdeztük, van-e autószerelő a közelben.
Van! (2:1)
Vissza a főútra, kicsit tovább, és ott is van balra.
Egy irányba állt, beékelődött alkatrész darabbal tolatni...khmm. Jó hangja volt. Még jobb, mint addig.
De megoldottuk, beállítunk. Csak műhely volt, nem lakóház. Telefonszám a kapun.
"Halló, jó reggelt, elnézést, hogy zavarom, műszaki hibánk van. Látom 8-kor nyit szombaton, mikorra várható?" Nem volt várható. Sajnos nem írták ki, de ők aznap Győrbe utaztak. (2:2)
Hátrapillantva, délről, már ott tornyosult felettünk a mediterrán ciklon felhőzete.
Kb. negyed óra előnyünk volt, ahogy írtam is.
Öltönyben, nyakkendőben elég nehéz szerelni a kocsi alatt.
Át is vettem a zakómat egy kardigánra, mert a szél már olyan hideg és viharos volt, hogy fáztam.
Előrelátóan esőkabátot is vettünk a kínaiban, készülve az ítélet időre.
Azt kiterítettem, ráfeküdtem és a kocsi alá amennyire lehetett benyúlva, megpróbáltam valahogy visszaerőltetni a kocsi alján levő lemezek közé a lógó darabot.
Oldalról nem látszott, hogy csavar tört-e el vagy hegesztés engedett-e, az viszont jól látható volt, hogy valami elektromos kütyüt tart a lemez, melyből előre és hátrafelé is ment vezeték.
Tehát az sem lett volna jó taktika, ha hagyom leszakadni a lemezt, mert akkor szakadnak a kábelek is, az pedig ki tudja mit okoz...
Valahogy sikerült a jéghideg viharos szélben benyomni a lemezt úgy, hogy látszólag stabil volt.
Beültem és elindultunk vissza Pécsre.


Nagyobb térképre váltás

32 km, 40-50-nel mentünk, kitéve a vészvillogót, nehogy belénk szálljon valaki, aki nem számít a lassúságunkra. Természetesen nem az M6-on, hanem az 57-es úton.
Nagy nehezen hazajutottunk, egyszer sem esett le a fémdarab (3:2), az eső közben elkezdett ömleni.
Telefonhívások tömkelege, hogy nem jutunk el aznap Pestre, no meg a szerelőmnek is, aki nem dolgozik szombaton, de mégis megkérni, hogy legyen olyan kedves ránézni, hogy mekkora a baj, hogy ha ő nem is, de legalább más hozzáláthasson (ha nem sok munkával elhárítható még aznap a hiba).
Nagyon rendes volt, mert fogadott később. Aknára ráálltam, alánéztünk és egy mozdulattal (na jó, három:)) visszapattintotta a lemezt. Mert ez olyan pattintós megoldású volt. (4:2) Nem csavar, nem hegesztés, hanem vissza lehetett csúsztatni a helyére. Az elektronikus kütyüről pedig kiderült, hogy a lambda-szonda kipufogó felőli visszajelzője volt.
A csepegő vízről pedig kiderült, hogy az előző napi klímázás kondenzvize csöpög a kivezető csövön...huh (5:2).
Mivel igencsak elszaladt az idő, már csak a másnapi indulást tudtuk betervezni.
Mert a mediterrán ciklon már javában itt örvénylett az ország felett.

Május 16. vasárnap

Vasárnap újfent nekiindultunk, akkor már szakadó esőben, szélviharban.
Olyan gondunk, mint előző nap, már nem akadt, bár a Szajk-Bóly kijáratnál cidriztünk egy kicsit:)
Viszont jöttek új kihívások.
100-110 km/h széllökések, és folyamatos, viharos oldalszél.
Vezettem már szélben és esőben nem egyszer.
Vezettem kijárt úton, ahol a felgyűlt víz meg-megdobta az autót.
Az M6 sima volt, bár jócskán vizes.
Az autók, mint apró harangok, búvárharangok mentek egymás előtt a láthatáron.
Ki-ki vérmérsékletének, kockázatvállalásának mértékéhez választott sebességgel.
Mi a megengedett sebességgel, 130-cal.
Általában utolértük a  többieket, akik 100-120-szal mentek.
Lehetett választani.
Vagy mi is beállunk a sorba, mert csak tisztes távolból lehetett volna bárkit is követni.
Olyan nagy volt az autók vízkiszorítása, hogy csak nagy távolságban lemaradva nem jelentett volna gondot a folyamatos eső mellé az előttünk haladó(k) által felvert víz.
Én azt választottam, hogy 130-as tempóval szépen elmegyünk azok mellett, akiket utolértünk (gyakorlatilag mindenki mellett elmentünk, de bennünket is előzött jó pár 130 feletti tempóval közlekedő autó).

Tapasztalat autópályán a viharos széllel:
Először is a bevágások be- és kijáratánál szélzsákok jelezték a szélerősséget.
Soha nem a be- és kilépő részeken volt a gond a szélnyírással, hanem a bevágásokban.
Hihetetlen módon tudja rángatni az autót a szél ezekben a katlanokban, ahol még jobban felgyorsult a rézsűk között.
Másodszor logikus módon minden felüljárónál, ami átvezetett a pálya felett, megdobta az autót a hirtelen megszűnő szél, hiszen ott nem volt szükség ellentartásra, de ezt nem lehet másodpercre kiszámítani, maximum számítani lehet rá és korrigálni. Volt néhány tucat ilyen műtárgy Pestig és vissza.
Harmadszor voltak észrevétlen részek, ahol egyszer csak megszűnt a szél folyamatosan toló ereje, vagy épp még jobban megnőtt, és az autó váratlanul elindult az út széle felé.
Két kézzel szabályos fogni a kormányt, én sokakhoz hasonlóan egyel szoktam. De most két kézzel tartottam, rendesen:)
Amit eddig még az életben nem tapasztaltam: Paksnál volt egy rész, ahol tövig nyomott gázpedállal, az autó nemhogy nem gyorsult, vagy legalább tempót tartott volna, hanem lassult...:)
A mutató szépen kúszott vissza 120 felé.
Addig se, azóta se volt ilyen "élmény":)

A programot vasárnap nagyon élveztük.
A visszaút hasonló kihívásokkal, de rendben ment.
Tényleg extrém volt.

Nincsenek megjegyzések: