2010. augusztus 1., vasárnap

Y

Egy barátom a tinédzser koromból, egy nagyon kedves és aranyos teremtés, Anett, Tapolcán lakott, míg a fővárosi agglomerációba nem költöztek a férjével.
Még az Ifjúsági Magazinból (IM) néztem ki a címét a "levelező partner keresés" vagy valami ilyesmi rovatból.
Ő maradt meg a sok-sok ismerős közül egyedül.
De vele túl léptünk a levelezős ismeretségen, igazi barátsággá mélyült a sok éves kapcsolat.
Egyszer elmentem hozzájuk pár napra, mert kedvesen meghívtak magukhoz.
Nagy szó volt ez akkor, még ma is az lenne szerintem egy tininek. Egyedül az Alföldről, vonattal budapesti átszállással, végig a Balaton partján, majd a végcél: Tapolca.
Emlékszem, RETTENTŐ meleg napok voltak éppen. És a tapolcai állomásról gyalog mentünk el hozzájuk, a város túlsó felében levő, híres Y-házakhoz, ahol laktak.
Anett azt mondta, hogy a legtöbben el szoktak tévedni az Y-ok között, mert annyira egyformák ott egymás mellett, talán csak a színük különbözött.


(Forrás: utisugo.hu)

(Forrás: http://lazarus.elte.hu)

(Forrás: én:))

Nagyjából 25 év telt el azóta.
Most, hogy Tapolca mellett, Gyulakeszin volt a szállásunk a nyaralás alatt, rendszeresen bejártunk a városba.
Boltba, vasútállomásra, bankba.
Anett anyukája anno egy boltban dolgozott. Az a bolt, ahova most rendszeresen jártunk, egy Spar volt, elég közel az Y-onokhoz. Gyanús volt, de azt nem tudtam, hogy az anyukája még mindig ott dolgozik-e.
Azután egyik nap a pénztárban ő volt. Bár 25 éve (bulvárosan: negyed évszázada:)) nem láttam, elsőre megismertem. Ő nem, de addig vigyorogtam rá, mellettem a családdal, míg gyanús nem lett neki.
Persze időközben majdnem annyi kilóval is öregebb lettem, mint ahány évvel...:)
A lényeg, hogy meg volt a nagy, kölcsönös felismerés.
De előtte még megmutattam a családnak közelről az Y házakat. És ugyan idejét nem tudom mikor írtam postai levelet Anettnek, emlékeztem a házszámra: 13. (lépcsőház, emelet és ajtó is meg van, de azt most nem fogom leírni ide:)).
Akkoriban más volt a tér neve, valami szovjet emberé (talán), most Kazinczy tér.
(Briella, ha tudsz, lécci segíts!:))



Anno gyalog is eltévedtem volna, most kocsival ELSŐRE meg lett:)
Pedig nincs GPS.
Nagyon büszke voltam/vagyok magamra:)

Emlékszem Anett azt mondta akkor, hogy ezek a házak azért Y alakúak, mert földrengés-biztosak.
Most nyúztam egy kicsit a guglit, de semmilyen erre utaló információra nem akadtam.
Lehet, hogy csak urban legend?
Bár, ha jól belegondolok, alátámasztani látszik a teóriát a házak kialakítása - az Y közepénél 10 emeletesek, a szélek felé egyre kevesebb az emelet.
Továbbá, ha jól emlékszem, és akkor ezen nagyon csodálkoztam, palackos gázzal ment náluk a tűzhely.
Ilyen komplexumokban.
Lehet azért, hogy ne legyen gázvezeték a házban egy esetleg földrengéskor?
Tényleg nem tudom, de furcsa.
(Briella, ha tudsz, kérlek segíts ebben is!:))

Ezt a bejegyzést Anettnak ajánlom, aki annak ellenére nem szokott rám haragudni, hogy a fent levezetett, részemről igazi barátságnak tartott kapcsolatot elég ritkán erősítem emaillel, telefonnal...
De az viszont érdekes, hogy amikor nekiülök és írok, mindig kiderül, hogy pont akkor akarja ő is nekidurálni magát az írásnak:)

Anettkám, köszönöm a türelmedet és a barátságodat!:)





3 megjegyzés:

Névtelen írta...

DIMITROV TÉR VOLT A NEVE .ÉN A 11-BEN LAKTAM

Névtelen írta...

CSAK NEM NÉMETH ANETTNAK HÍVTÁK ÉS A HARMADIKON LAKOTT?

-m- írta...

bingó:)