2010. július 15., csütörtök

Káptalantóti vasárnapiac - így születnek a legendák.

Nagy híre van.
Most, hogy utána tudtam nézni, valóban nagyon sokan hírt adtak már róla.
Mindenkit kivétel nélkül lenyűgözött.
Bennünket is, miközben a balatonfelvidéki utazás során belefutottunk a méltán híres piacba.

Az úgy volt, hogy egyszer csak szűk lett az út, mert az útpadkán és a bekötő utakon is rengeteg autó parkolt.
Elsőre úgy tűnt, hogy az országút közepén a nagy semmiben van egy vásár.
De nem, hanem Káptalantóti határában egy piac, a vasárnapi piac:)
Mi is megálltunk, szétnéztük, vettünk is ezt-azt.
Kapható ott házi szappan, több, mint tucatnyi fajta méz, régiségek, sajtok, medvehagyma minden kiszerelésben, lekvárok, tökmag pogácsa, kelt tészták, bőr áruk, fa használati tárgyak, és még lehetne sorolni.

Szokás szerint inkább beszéljenek a képek:

 
 





Nem csupán a szemnek, a kéznek, és a hasnak volt sok-sok érdekesség,
hanem a fülnek is:)





(Néhány blog, amit találtam másoktól az utólagos kutatás során a káptalantóti piacról:

Vegasztománia
Otthon, édes
Káptalantóti anziksz)

Nincsenek megjegyzések: