Ezért is, no meg azért mert teljes holdfogyatkozást ritkán lát az ember, tegnap rászántam pár órát az életemből.
Igazából a Holdat fotózni jól csak akkor lehet, amikor még/már nem vetül rá teljesen a Föld árnyéka.
De ilyenkor mindenképpen állvány kell hozzá, még ha máskor nem is.
Fel is cuccoltam magammal mindent a tetőre:)
Lehetett volna messzebb is valahol mélyen a Mecsekben, ahol a pécsi fényszennyezés nem érvényesül annyira, de nem vagyok fanatikus, a tető is megfelelt. Ott is a kis bunker a tetőkijárat felett. Még csak hideg sem volt.
Az alatt a hosszú idő alatt, míg a fogyatkozás tartott és nem lehetett a kevés fény miatt fényképezni, hallgattam a két macskabaglyot a környéken - szörnyű hangjuk van, 2 éve is valaki megelégelte és kilőtte az egyik szerencsétlent mert nem hagyta aludni a környék lakóit.
Illetve a békakórus is csatlakozott a monoton sikító, nyikorgó hanghoz.
A fogyatkozás közepe nagyon érdekes volt, szinte szikrázott a Hold sziluettje. Addigra már jól hozzászokott a szemem a sötéthez, annyira, hogy amikor teszt gyanánt visszakapcsoltam a fényképezőt, az LCD panel fényétől majdnem kifolyt a szemem:)
Voltak pillanatok, amikor az egész lüktetni látszott, ahogyan küzdött az árnyék a fénnyel, a sötét a világossal.
Azt a pillanatot vártam, amikor újra előbukkan a Hold egy csíkja, hogy mint valami éjszakai tükör, visszaverje a Földre a túloldalon levő Nap fényét, hogy a sötétség ellenére is látni lehessen. Még akkor is, ha nincs mesterséges fény.
1Mózes 1:14-18:
"Majd ezt mondta Isten: „Legyenek világítótestek az égbolton, hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként. És legyenek világítótestekül az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!” És ez így is lett. Isten hozzákezdett a két világítótest megalkotásához: a nagyobb világítótestéhez, hogy uralkodjon a nappalon, a kisebbéhez pedig, hogy uralkodjon az éjszakán, valamint a csillagokéhoz. Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet, uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől."
Az volt az egészben a legjobb, amikor újra felbukkant ez a vékony ezüst csík.
Készültek fotók is természetesen, bár nem a legjobbak, mert a Pana megint beadta a kulcsot, épp gyógyul.
De a kis Canon is tette a dolgát, ahogy tudta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése