Jót is, rosszat is.
Kezdjük a jó dolgokkal.
Olyanokra most nem térnék ki, hogy könnyebb mozogni, meg a sok pozitív visszajelzés is milyen jó.
Lesz arról is bejegyzés, csak később.
Elsőre egy banális dolog, amiről az életben nem mondtam volna meg laikusként, hogy a túlsúllyal van összefügésben: évekig viszketett a hátam közepe, de kegyetlenül.
Nem elviselhetetlenül, de folyamatosan, hol erősebben, hol kevésbé.
Jól esett akár a kés hegyét szúrni a viszkető pontba (természetesen nem felsértve a saját bőrömet) annyira tudott néha viszketni.
Jó néhány otthoni pólóm látta kárát, mert kilyukadtak....
Semmilyen bőrgyógyászati összefüggése nem volt, mert semmi nem látszott a bőrön, illetve máshol nem volt ilyen kellemetlen inger.
Mióta lefogytam, nem viszket.
Ennyi.
Persze a mozgást segítségül hívtam a fogyáshoz, így az izmaim is változtak, ezzel pedig a tartásom is - gondolom.
Először megszűnt ugyan a viszketés, de a helyét a fájdalom vette át.
Égő, fájó érzés volt ugyanott egy darabig.
Majd szép lassan elmúlt az is.
Most egyáltalán nem viszket.
Anno sokat keresgéltem a neten, hogy ez mi lehet, de sehol sem találtam magyarázatot.
Anyu ugyan mondogatta, hogy ez a túlsúlytól van (emlékszem régebben apunak is hasonló gondja volt), de nem hittem neki, hiszen milyen összefüggés lenne a súly és a viszketés között?
Ha szimplán súly és fájdalom, azt aláírom, de hogy viszketés?
Ezt most csak azért írtam le, hogy ha valaki hasonlóan érthetetlen dologgal találkozik a háta közepén, akkor legyen egy lehetséges magyarázat.
Az is lehet, hogy nem közvetlen a túlsúlytól volt, hanem a méreganyagoktól, de valahol mégis a túlsúlyhoz köthető.
A méreganyagokkal viszont biztosan összefügg a másik probléma, ami mára szintén a múlté, de arról majd a következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése