A kocsinkba a tél beállta előtt fagyállót töltöttek.
-40 fokig jó.
Vegyi üzemben előállított anyag.
Ehhez képest (ma láttam az NGC-n, de még mindig hihetetlen): "A szibériai szögletesfogú gőték vérük speciális összetételének köszönhetően a mínusz 40 fokos hidegeket is átvészelik, s ha kell, éveket várnak fagyott állapotban."
Műszerekkel mérem, a nagy közömbösséget, Túlcsordulnak a skálán a kapott eredmények. Az otthon nevű részen, a panelrengetegben, Embergépek élnek zavartalan csendben.
A szájukon lakat van, minden ablak zárva. Kattanásig húzva a szívüknek cipzárja. Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják, Masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.
Ott egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat, Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának. Utat tör magának, minden szorongásom, Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.
Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak. Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak. De kivetkőznek mégis a makacs hallgatásból, És dobhártyák szakadnak szét az ordítástól.
Egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat, Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának. Utat tör magának, minden szorongásom, Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.
Mossuk le hipóval, marjon le a csontig. Mossuk le hipóval, súroljuk még addig, Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem. A sebek behegednek és kicsorbul a késem.
A Béke presszóban ragadnak az asztalok. A wurlitzerben egy halott dal forog. Unott arcú pultoslányok zárórára várva, porcicákkal együtt álmainkat söprik egy lapátra.
De nem-nem-nem hagyom magam, mert olyan lettem végre, mint a lepke, akit megvadít egy villanykörte fénye. Az izzószál varázsa úgy hipnotizálja, hogy a pillangó a holdra száll, nem pedig virágra.
Ez átüt az ingemen, tényleg én is elhiszem, hogy az öröm megmarad, akár a folt a hónalatt.
És a végén úgy válunk el, ahogy filmekben is kell. A lányok sírjanak, s a férfiak kitartsanak.
Mindentől távol szabadon szállok, pillangók milliárdjai tartanak velem. Olyan könnyű vagyok én is, mint az asztali fehérbor. Az idő nem halad tovább, amíg úgy képzelem.
Ez átüt az ingemen, tényleg én is elhiszem, hogy az öröm megmarad, akár a folt a hónalatt.
És a végén úgy válunk el, ahogy filmekben is kell. A lányok sírjanak, s a férfiak kitartsanak
